Utózengési időcélok helyiségtípusonként: mit érdemes valójában előírni

A legtöbb akusztikai megkeresés egy felülettel érkezik. „Paneleket keresek egy 200 négyzetméteres csarnokhoz.” Ez észszerű kérdezési mód, de kihagyja azt a lépést, amely eldönti, hogy a helyiség valóban jól fog-e működni: annak meghatározását, hogy milyen utózengési időt céloz. Ha a célt jól választja meg, a panelmennyiség következik belőle. Ha rosszul, akkor is beépíthet bőséges mennyiségű elnyelést, és mégis olyan helyiséget kap, amelyben senki nem szeretne beszélni.

Mi az utózengési idő?

Az utózengési idő, jelölése T vagy RT60, azt mutatja meg, mennyi idő alatt cseng le a hang 60 decibellel a forrás megszűnése után. Mérése az EN ISO 3382-2 szerint történik. A gyakorlatban többnyire Tmf formában találkozik vele, ez az 500 Hz-es, 1 kHz-es és 2 kHz-es oktávsávok középfrekvenciás átlaga, mert a beszéd ebben a tartományban él.

Két dolog határozza meg: a helyiség térfogata és a benne lévő összes elnyelés. Ha megduplázza a térfogatot, az utózengés nagyjából megduplázódik. Ha elnyelést ad hozzá, csökken. Ezért rossz egy kis kemény fürdőszoba és egy nagy kemény sportcsarnok is, de más-más módon, és ezért nem elég egy tornaterem esetében az a panelfelület, amely egy tárgyalót megold.

Mekkora utózengési időt kell célozni az egyes helyiségtípusoknál?

Az alábbi értékek az európai projekteknél általában előírt tartományok. Ezek a körvonalazás kiindulópontjai, nem helyettesítik az Ön épületére vonatkozó szabványt. Mindig ellenőrizze az érvényes előírással, mert a számok országonként, valamint új építés és felújítás között is eltérnek.

• Osztálytermek: nagyjából 0.6 és 0.8 másodperc. A brit Building Bulletin 93 új építésű oktatási terekre 0.8 másodpercet vagy jobbat ír elő, felújításnál engedékenyebb értéket enged meg. Németország a DIN 18041-ből indul ki, amely a célértéket a helyiség térfogatából vezeti le, nem egyetlen számot rögzít.
• Egyterű irodák: nagyjából 0.4 és 0.6 másodperc. A cél itt nem csupán a lecsengési idő, hanem a beszédtitoktartás is, ezért az elnyelés a válasznak csak egy része.
• Tárgyalók és telefonfülkék: nagyjából 0.4 és 0.6 másodperc. A kis kemény helyiségek kezelés nélkül rendszerint ennek kétszeresét vagy háromszorosát mérik.
• Éttermek és bárok: nagyjából 0.6 és 0.9 másodperc. Ez alatt a helyiség furcsán élettelennek hat, és elveszíti a hangulatát, ami valós kereskedelmi szempont.
• Sportcsarnokok: nagyjából 1.5 és 2.0 másodperc. Ez bőkezűnek tűnik, amíg rá nem jön, hogy egy ekkora térfogatú kezeletlen csarnok jóval 4 másodperc fölött lehet.
• Uszodacsarnokok: nagyjából 2.0 másodperc. Kemény, nedves és magas, a vízfelület pedig nem kezelhető, ezért a mennyezet viszi szinte az egész terhet.
• Zenei próbatermek: nagyjából 0.6 és 1.0 másodperc, a hangszertől függően. Egy dobszoba és egy kórusterem más-mást kíván.
• Folyosók és közlekedők: nagyjából 0.8 és 1.2 másodperc, főleg azért, hogy a zaj ne terjedjen terek között.

Mely szabványok adják ezeket az utózengési időcélokat?

Három dokumentum fedi le az európai munkák többségét. A DIN 18041 a közepes térfogatig terjedő helyiségek akusztikai minőségére vonatkozó német szabvány, Németországon kívül is széles körben hivatkoznak rá. A helyiségeket csoportokba sorolja aszerint, hogy a kommunikáció távolságon át zajlik-e, és a célértéket a térfogatból vezeti le, nem fix számot ad. A Building Bulletin 93 az iskolai épületekre vonatkozó brit dokumentum, amely térfajtánként ad kifejezett értékeket. A skandináv és balti országok nemzeti építési szabályzatai saját táblázatokat tartalmaznak, gyakran osztályrendszerrel, amely lehetővé teszi, hogy a megrendelő a minimumnál jobb eredményt írjon elő.

A termékoldal mögött még két szabvány áll. Az EN ISO 354 azt írja le, hogyan mérik a panel elnyelését laboratóriumi utózengető teremben, az EN ISO 11654 pedig azt, hogyan sűrítik ezt a mérést egyetlen αw értékké és egy A-tól E-ig terjedő hangelnyelési osztállyá. A Sonablock paneleket mindkettő szerint vizsgálta a RISE Research Institutes of Sweden, a szálszélességtől függően αw 0.60 és 0.65 közötti értékkel, ami a C hangelnyelési osztálynak felel meg.

Hogyan fordíthatom le az utózengési időcélt panelmennyiségre?

A durva módszer a Sabine-egyenlet: a szükséges elnyelés arányos a helyiség térfogatának és a célidőnek a hányadosával. A gyakorlatban nem kell kézzel elvégeznie a számítást egy munka körvonalazásához. Amire szüksége van, az a térfogat, a meglévő felületek őszinte listája és egy döntés a célról. Innen:

• Térfogat, nem alapterület. Egy 200 négyzetméteres csarnok 3 méteres mennyezettel és ugyanaz a csarnok 8 méteres mennyezettel két különböző munka. A mennyezetmagasság az az adat, amelyet az emberek elfelejtenek elküldeni.
• Számolja össze, ami már elnyel. A szőnyeg, a puha ülések, a függönyök, a közönség és a megrakott raktár mind hozzájárul. Egy berendezett étterem egészen másképp viselkedik, mint az üres héj, amelyet lemért.
• A légrés ingyen ad elnyelést. A lécekre szerelt panel mögötti üreg, különösen ha ásványgyapot van benne, lefelé, az alsó-középfrekvenciák felé tolja az elnyelést, ahol a helyiségek dübörögnek. A közzétett αw értékeink 200 mm-es légrést feltételeznek, a kemény falhoz szorosan rögzített panel ezeket nem éri el.
• Elosztani kell, nem csoportosítani. Ugyanaz a panelfelület, mennyezetre és egy-két falra elosztva, jobban teljesít, mint ugyanez a mennyiség egyetlen foltba sűrítve.

Két őszinte figyelmeztetés

Először: az utózengési idő a helyiség átlagát adó szám, és elrejti a helyi problémákat. Egy helyiség papíron elérheti a célját, és mégis lehet benne pergő visszhang két párhuzamos kemény fal között, vagy visszacsapódás egy üveghomlokzatról a beszélő mögött. Ezek javítása az elhelyezésről szól, nem a mennyiségről.

Másodszor: az elnyelés nem szigetelés. A helyiségen belüli utózengés csökkentése nem csökkenti mérhetően azt a zajt, amely a falon át a szomszéd helyiségbe jut. Ez a szerkezet tömegének és szétválasztásának kérdése, és semmilyen panelvásárlás nem oldja meg. Ez a leggyakoribb félreértés, amellyel foglalkozunk, ezért inkább egyszerűen kimondjuk.