Utózengési időcélok helyiségtípusonként: mit érdemes valójában előírni

A legtöbb akusztikai megkeresés egy felülettel érkezik. „Paneleket keresek egy 200 négyzetméteres csarnokhoz.” Ez észszerű kérdezési mód, de kihagyja azt a lépést, amely eldönti, hogy a helyiség valóban jól fog-e működni: annak meghatározását, hogy milyen utózengési időt céloz. Ha a célt jól választja meg, a panelmennyiség következik belőle. Ha rosszul, akkor is beépíthet bőséges mennyiségű elnyelést, és mégis olyan helyiséget kap, amelyben senki nem szeretne beszélni.

Mi az utózengési idő?

Az utózengési idő, jelölése T vagy RT60, azt mutatja meg, mennyi idő alatt cseng le a hang 60 decibellel a forrás megszűnése után. Mérése az EN ISO 3382-2 szerint történik. A gyakorlatban többnyire Tmf formában találkozik vele, ez az 500 Hz-es, 1 kHz-es és 2 kHz-es oktávsávok középfrekvenciás átlaga, mert a beszéd ebben a tartományban található.

Két dolog határozza meg: a helyiség térfogata és a benne lévő összes elnyelés. Ha megduplázza a térfogatot, az utózengés nagyjából megduplázódik. Ha elnyelést ad hozzá, csökken. Ezért rossz egy kis kemény fürdőszoba és egy nagy kemény sportcsarnok is, de más-más módon, és ezért nem elég egy tornaterem esetében az a panelfelület, amely egy tárgyalót megold.

Mekkora utózengési időt kell célozni az egyes helyiségtípusoknál?

Az alábbi értékek az európai projekteknél általában előírt tartományok. Ezek az előzetes méretezés kiindulópontjai, nem helyettesítik az Ön épületére vonatkozó szabványt. Mindig ellenőrizze az érvényes előírással, mert a számok országonként, valamint új építés és felújítás között is eltérnek.

• Osztálytermek: nagyjából 0,6 és 0,8 másodperc. A brit Building Bulletin 93 új építésű oktatási terekre 0,8 másodpercet vagy jobbat ír elő, felújításnál engedékenyebb értéket enged meg. Németország a DIN 18041-ből indul ki, amely a célértéket a helyiség térfogatából vezeti le, nem egyetlen számot rögzít.
• Egyterű irodák: nagyjából 0,4 és 0,6 másodperc. A cél itt nem csupán a lecsengési idő, hanem a beszédbizalmasság is, ezért az elnyelés a válasznak csak egy része.
• Tárgyalók és telefonfülkék: nagyjából 0,4 és 0,6 másodperc. A kis kemény helyiségek kezelés nélkül rendszerint ennek kétszeresét vagy háromszorosát mérik.
• Éttermek és bárok: nagyjából 0,6 és 0,9 másodperc. Ez alatt a helyiség furcsán élettelennek hat, és elveszíti a hangulatát, ami valós kereskedelmi szempont.
• Sportcsarnokok: nagyjából 1,5 és 2,0 másodperc. Ez bőkezűnek tűnik, amíg rá nem jön, hogy egy ekkora térfogatú kezeletlen csarnok jóval 4 másodperc fölött lehet.
• Uszodacsarnokok: nagyjából 2,0 másodperc. Kemény, nedves és magas, a vízfelület pedig nem kezelhető, ezért a mennyezet viszi szinte az egész terhet.
• Zenei próbatermek: nagyjából 0,6 és 1,0 másodperc, a hangszertől függően. Egy dobszoba és egy kórusterem más-mást kíván.
• Folyosók és közlekedők: nagyjából 0,8 és 1,2 másodperc, főleg azért, hogy a zaj ne terjedjen terek között.

Mely szabványok adják ezeket az utózengési időcélokat?

Három dokumentum fedi le az európai munkák többségét. A DIN 18041 a közepes térfogatig terjedő helyiségek akusztikai minőségére vonatkozó német szabvány, Németországon kívül is széles körben hivatkoznak rá. A helyiségeket csoportokba sorolja aszerint, hogy a kommunikáció távolságon át zajlik-e, és a célértéket a térfogatból vezeti le, nem fix számot ad. A Building Bulletin 93 az iskolai épületekre vonatkozó brit dokumentum, amely térfajtánként ad kifejezett értékeket. A skandináv és balti országok nemzeti építési szabályzatai saját táblázatokat tartalmaznak, gyakran osztályrendszerrel, amely lehetővé teszi, hogy a megrendelő a minimumnál jobb eredményt írjon elő.

A termékoldal mögött még két szabvány áll. Az EN ISO 354 azt írja le, hogyan mérik a panel elnyelését laboratóriumi utózengető teremben, az EN ISO 11654 pedig azt, hogyan sűrítik ezt a mérést egyetlen αw értékké és egy A-tól E-ig terjedő hangelnyelési osztállyá. A Sonablock paneleket mindkettő szerint vizsgálta a RISE Research Institutes of Sweden, a szálszélességtől függően αw 0,60 és 0,65 közötti értékkel, ami a C hangelnyelési osztálynak felel meg.

Hogyan fordítható le az utózengési időcél panelmennyiségre?

A közelítő módszer a Sabine-egyenlet: a szükséges elnyelés arányos a helyiség térfogatának és a célidőnek a hányadosával. A gyakorlatban nem kell kézzel elvégeznie a számítást egy projekt előzetes méretezéséhez. Amire szüksége van, az a térfogat, a meglévő felületek őszinte listája és egy döntés a célról. Innen:

• Térfogat, nem alapterület. Egy 200 négyzetméteres csarnok 3 méteres mennyezettel és ugyanaz a csarnok 8 méteres mennyezettel két különböző munka. A mennyezetmagasság az az adat, amelyet az emberek elfelejtenek elküldeni.
• Számolja össze, ami már elnyel. A szőnyeg, a puha ülések, a függönyök, a közönség és a megrakott raktár mind hozzájárul. Egy berendezett étterem egészen másképp viselkedik, mint az üres héj, amelyet lemért.
• A légrés ingyen ad elnyelést. A lécekre szerelt panel mögötti üreg, különösen ha ásványgyapot van benne, lefelé, az alsó-középfrekvenciák felé tolja az elnyelést, ahol a helyiségek dübörögnek. A közzétett αw értékeink 200 mm-es légrést feltételeznek, a kemény falhoz szorosan rögzített panel ezeket nem éri el.
• Elosztani kell, nem csoportosítani. Ugyanaz a panelfelület, mennyezetre és egy-két falra elosztva, jobban teljesít, mint ugyanez a mennyiség egyetlen foltba sűrítve.

Két őszinte figyelmeztetés

Először: az utózengési idő a helyiség átlagát adó szám, és elrejti a helyi problémákat. Egy helyiség papíron elérheti a célját, és mégis lehet benne pergő visszhang két párhuzamos kemény fal között, vagy visszacsapódás egy üveghomlokzatról a beszélő mögött. Ezek javítása az elhelyezésről szól, nem a mennyiségről.

Másodszor: az elnyelés nem szigetelés. A helyiségen belüli utózengés csökkentése nem csökkenti mérhetően azt a zajt, amely a falon át a szomszéd helyiségbe jut. Ez a szerkezet tömegének és szétválasztásának kérdése, és semmilyen panelvásárlás nem oldja meg. Ez a leggyakoribb félreértés, amellyel foglalkozunk, ezért inkább egyszerűen kimondjuk.